A napokban összehozott a munkám egy húsz év körüli fiatalemberrel, s amikor a célok kerültek szóba, döbbenten vettem tudomásul, hogy neki nincsenek céljai...
Vajon miért félnek egyesek a célok kitűzésétől ? Miért csökkentik ily módon az esélyeiket egy szebb jövő felé ?
Talán vannak akik elhiszik, hogy a sorsuk úgy sem az ő kezükben van ?
Vagy kényelmesebb alkalmazottként a munkaadó céljaiért dolgozni ?
A régi görögök az életük alakulásáért a Végzetet emlegették, a keresztények a Gondviselésről
beszélnek, ma divatos a Véletlent emlegetni. Azután sokan azt is hozzáteszik, hogy véletlenek márpedig nincsennek!
Ön szerint melyik állitás igaz ? Vagy mind része az igazságnak ?
Tisztelettel
Koródi K Elizabeta
